Magyarország velünk van!

            Február 9-én tájékoztatást kaptunk az Európai Unió Törvényszékének hivatalvezetőjétől, hogy Magyarország Kormánya mellettünk avatkozik be abba a perbe, amelyet az Európai Bizottság ellen indítottunk 2025 novemberében. A keresetünk célja az, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Bizottság 2025. szeptember 3-án kelt közleményében foglalt határozatot, mivel az nem tett eleget a közösségi jog szerinti indoklási kötelezettségnek.

            A fenti – szakzsargonban megfogalmazott – hír mögött azonban az egész erdélyi magyar nemzeti közösséget érintő felemelő élmény áll.

            2014. március 10-én, a Székely Szabadság Napján, a Székely Vértanúk Emlékművénél jelenthettük be a több ezres ünneplő tömegnek, hogy akkor, ugyanezen polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételéért indított perben Magyarország szintén a mi oldalunkon avatkozott be. A három szó – Magyarország velünk van! – mennydörgés-szerű éljenzést váltott ki a Székely Vértanúk Emlékműve körül felsorakozó tömegből.

            Voltak még ilyen életre szóló élményeink. Idézzünk fel kettőt.

            1990-ben a Magyar Demokrata Fórum nyerte a választásokat, és Antall József kijelentette: lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ennek a mondatnak a belső rezonanciája máig él az erdélyi magyarok szívében.

            Így vártuk 1998-ban a győztes párt, a Fidesz elnökének első televíziós megszólalását is. Európa legfiatalabb miniszterelnöke többet is mondott: Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, és Magyarországnak felelősséget kell viselnie az országhatárokon túl élő nemzetrészekért. Ez a fiatal miniszterelnök Orbán Viktor volt.         Üzenete higgadt és átgondolt volt – és mindenki számára világos: kormányzása alatt az antalli gondolatnak közjogi következményei lesznek. Nem soroljuk fel mindazt, ami azóta történt, de az összegzést mi is kimondjuk: megkezdődött a magyar nemzet újraegyesítése, országhatárok módosítása nélkül.

            A polgári kezdeményezés szervezők nevében mondjuk: boldog várakozással tekintünk a Magyar Kormány részletes beadványa elé, és emlékezünk arra is, hogy 2019 márciusában a nemzeti magyar kormánnyal együtt győztük le az Európai Bizottságot.

            Adja Isten, hogy most is így legyen!

Izsák Balázs

a Székely Nemzeti Tanács elnöke

NYILATKOZAT

a Magyar Autonóm Tartományról

- Tekintettel arra, hogy a Magyar Autonóm Tartomány határának módosítása és későbbi, a székelyföldi közakaratot semmibe vevő megszüntetése ellen egyetlen intézmény sem tiltakozott az elmúlt évtizedekben, és az így az érintett területi közösség legitim módon kifejezett álláspontja sem vált ismertté;

- Figyelembe véve, hogy az elmúlt időszakban számos olyan történelmi értékelés jelent meg, amelyek ellentétesek Székelyföld és a székely közösség érdekeivel és céljaival, és amelyek nem tükrözik a történelmi valóságot;

- Kijelentve, hogy a kommunista diktatúra minden jogsértése elfogadhatatlan;

A Székely Nemzeti Tanács az alábbi álláspontját

teszi közzé

Románia 1952-ben, öt évvel a párizsi békeszerződés után alkotmányába foglalta Székelyföld területi autonómiáját, amely a Magyar Autonóm Tartomány nevet kapta. Létrehozása beleillett abba a történelmi folyamatba, amelynek célja volt az európai béke stabilizálása, és ellene nem merült fel nemzetközi jogi kifogás.

Idézzük Románia 1952-es alkotmányának a 19. szakaszát: A Román Népköztársaság Magyar Autonóm Tartománya a kompakt székely-magyar népesség által lakott területből áll, és autonóm közigazgatási vezetéssel rendelkezik, amelyet az autonóm régió lakossága választ. A Magyar Autonóm Tartomány a járásokat foglalja magába: Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Szászrégen, Erdőszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Maroshévíz. A Magyar Autonóm Tartomány közigazgatási központja Marosvásárhely városa.

A fent idézett alkotmányos rendelkezésből és a nemzetközi körülményekből az alábbiak állapíthatók meg:

1. Románia kommunista alkotmánya lehetővé tette Székelyföld területi autonómiáját. Bár emögött a korra jellemző hatalompolitikai megfontolás rejlett, a ma perspektívájából lehetetlen nem észrevenni a Magyar Autonóm Tartomány létrejötte mögötti több évszázados székely önkormányzati hagyomány súlyát, amellyel ‒ az adott nemzetközi körülmények között ‒ még a kommunista hatalomnak is számolnia kellett.

2. A Magyar Autonóm Tartomány létrehozása tehát olyan előzményekre támaszkodik, mint a Terra Siculorum több évszázados önigazgatási hagyománya, amely az első világháborút lezáró békefolyamattal nemzetközi dimenziót is kapott a Párizsi Békeszerződés nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezései, vagyis az 1919-ben Romániával megkötött, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó szerződés 11. szakasza révén, amely kimondja, hogy Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen. Ezen az alapon került sor a székely kérdés nemzetközi tudatosítására, amely oda vezetett, hogy Székelyföld sajátos területi közigazgatásának a kérdésére a második világháború utáni Romániának is választ kellett adnia.

3. Elutasítva a kommunizmus azon diktatorikus hatalompolitikáját, amelyet a Magyar Autonóm Tartomány intézményein keresztül az akkori román államvezetés Székelyföld népe ellen gyakorolt, fontosnak tekintjük, hogy amiként az 1989 utáni forradalmi változás a román állam demokratizálását eredményezte, úgy sor kerülhetett volna a Magyar Autonóm Tartomány regionális demokráciájának a kialakítására is. Az 1968-as közigazgatási reform azonban elvette ezt a történelmi lehetőséget.

4. Egy elismert területi autonómia egyoldalú visszavonhatatlansága olyan szilárd alapelv, amely Európa és a nagyvilág minden autonóm régiójára érvényes, olyan biztonságpolitikai elv, amely a béke egyik legfontosabb garanciája.

5. A fentiek figyelembevételével elmondható, hogy az 1952-ben létrehozott Magyar Autonóm Tartomány 1968-as megszüntetése az 1989 utáni demokratikus önkormányzati kibontakozás akadályává is vált. Akadályává vált annak, hogy Székelyföld lakossága éljen azzal a szerzett jogával, amely teljesen legitim joga régi önkormányzati hagyományai alapján, és amelyet még a Magyar Autonóm Tartományban működtetett kommunista kormányzás sem tudott teljesen semmissé tenné, miközben elismerte annak területi kereteit.

6. A Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútuma nem más, mint az önkormányzatiság szerzett jogának az érvényesítésére tett közösségi erőfeszítés, amelyet a székely közösség többsége támogat. E szerzett jog a történelmi időben megelőzi és egyben túl is nyúl azon a rövid korszakon, amelyben a Magyar Autonóm Tartomány biztosított a számára közjogi keretet.

7. Mindezek alapján indokolt és szükséges, hogy az 1968-as közigazgatási reform, amely illegitim módon korlátozta, illetve szüntette meg Székelyföld autonómiához való szerzett jogát, független, nemzetközi fórumok előtt is bemutatható felülvizsgálat tárgya legyen.

                                                            Marosvásárhely,                        a Székely Nemzeti Tanács